Megnézted már a Hősök terét Na és a Parlamentet? A várban voltál? Láttad a Lánc-hidat? Az állatkertben jártál már? Ja, szóval csak ma jöttél…
És mi van, ha nem turista az ember? Ha nap mint nap ugyanaz az ember kér pénzt a Blahán, mikor már a szöveget is kívülről tudod. „Nem pénzt kérek, csak két percet” Ha közeledik a villamos, akkor már két perc sem kell , csak 20 másodperc. Csak 20 másodpercet kér tőlem, aztán a 19.másodpercben pénzt.
Megállítottak már úgy, hogy cigit kérnek, de nem ingyen ám. Megfogalmazódik a kérdés, hogy akkor mért nem a boltba vesztek? A fel nem tett kérdésemre hamar érkezik egy épkézláb válasz. Kapok cserébe gyorsétteremi WC-papírt. A csere nem áll, hiszen én is tudok onnét hozni papírt.
És ott van a srác, aki udvariasan kér egy zsebkendőt. Aztán egyből kettőt adsz, hátha kell még neki. Aztán megdől az elmélet, nem zsepi kell neki. A következő kérdés már a fűvel kapcsolatos. A válasz tömör és egyszerű. Itt a Blahán? Ott abba a virágosládában volt egy kevés, de a cigarettacsikkek kiégették.
Esti séta az aluljáróban, a helyszín a föld alatti világ. Két hatalmas parabola társaságában. Miként, hogyan, és legfőképp miért kerültek oda, nem tudom, de veszem az adást.
Helyszín a Blaha, E. és egy boros üveg társaságában élvezem a nyári estét, a többiekre várva. Egy hajléktalan hölgyemény lép hozzánk, s most jön az érdekes fordulat, bort kér. Szapora fejcsóválásunkra, magyarul megkérdezi, hogy milyen nyelven beszélünk. Válaszként „English” szó hagyja el a számat, amolyan angolul nem tudó akcentussal. Folyékony angolsággal jön a válasz tőle, amitől még ha tudnék angolul akkor is ledöbbenek, így aztán meg végképp. E. elhajtja angolul, majd nemsokára visszajön, folytatja velünk az ádáz harcot az üveg alján lévő mézfélszáraz nedűért. Cseng a telefon: Helló K, merre vagytok… ? Azonban ez már fel sem tűnik neki.
Pilu, aki ugyan azon kávézó teraszán talál meg minden alkalommal, a maga által írt lappal, majd a második alkalommal megjegyzi, hogy rám emlékszik. Ezt most megtiszteltetésnek vegyem? A válaszomra sajnos nem emlékezett. Nem, nem kérek!
Csak néhány a megtörtént esetekből, a teljesség igénye nélkül. Még lesz több is, de nem én írom, hanem az élet!