Nem egy verselemzésre kell számítani, nem is egy rendhagyó irodalom órára, csupán egy kis kedvcsináló az irodalomhoz, és annak varázslatos közegéhez. A száraz életrajzi adatok helyett sokkalta inkább az irodalom neves képviselőinek emberi mivoltát megragadva szeretnék kedvet csinálni az olvasáshoz. Ennek legmegfelelőbb példázata Kosztolányi és Karinthy barátsága.
A világhálón az elmúlt hónapokban sok alkalommal találkozhattunk különböző humoros fórumokon Kosztolányi Dezső Nyár, nyár, nyár című versével, amelynek kezdőbetűi a „Nyald ki a seggem Karinthy” mondat olvasható ki. Az akrosztikon kicsit nyers mivolta, azonban egy mély barátságon alapuló élcelődés. Íme hát a vers:
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt az ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtlen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Egymás kölcsönös tiszteletén és megbecsülésén alapuló játékos háborújuk túlmutatott az irodalom által lapokra korlátozott csatáikon. Olykor-olykor beépített autogram kérők segítették őket. Egy gyereksereg rohanta le Karinthy-t , majd amikor ő az aláírásával látta el a feléje nyújtott papírokat rácsodálkoztak, hogy ő nem is Kosztolányi. Karinthy ezt a csínyt egy hasonló gaztettel jutalmazta. Kosztolányi-hoz küldött egy autogram gyűjtőt, aki egyből többet kért. Kosztolányi meglepettségére a gyűjtő egyből azt a választ adta, hogy ötven Kosztolányi egy Karinthy-t ér.
Úgy gondolom, hogy ezek az apró csínytevések közelebb hozzák a mai fiatalokhoz ezen embereket. Az egymás közti versengés mindenkiben ott lakozik, melynek csak a kreativitásunk szab határt. Ami a mi életünkben csak egy-egy gyermeki csíny az az ő életükben sem volt más, azonban számunkra jelentős irodalmi értékké váltak.