A minap a rádiót hallgatva az egyik legnagyobb kereskedelmi
rádió hibát vétett. Az éppen szóló sláger közepébe belecsúszott a következő
szám eleje. A hibát hamar javították, azonban bennem egy régi emlékképet
ébresztett fel.
Tíz évvel ezelőtt a kívánságműsorba levelet író vagy
betelefonáló emberek sokszor egy sablon mondattal zárták a kérésüket. „Felvételre
lesz” A túlbuzgó műsorvezető, tudta, hogy
a felkonferálásnak nem szabad belelógnia a zeneszámba, illetve a számok átkeverése
helyett éles szünetet hagyott. Akkor még a hatóságokat sem foglalkoztatta a
másolt kazetta kérdése…
Napjainkban két kattintás és a zeneszám máris ott a
lejátszónkon, három kattintás és egy bankkártya, és még legális is. Ennyit változik
a technika. A kerék feltalálása, és az első számítógépek között eltelt időhöz
képest egy szempillantás telt el a komputerek forgalomba állítása és az
űrhajózás között.
Sokszor mosolyt csal az arcunkra a nagyszüleink
tanácstalansága a technikai vívmányokkal szemben. Pedig a bakelit és a kazetta közt eltelt idő ugyancsak hosszas a fekete fehér képernyős telefonok, és az
érintésre reagáló masinák között eltelt időhöz képest. Amennyiben ilyen ütemben
fejlődik a technológia, ezerszer jobban le leszünk mi maradva az unokáinkhoz
képest, akármennyire is igyekszünk.
Pedig már a mai tizenévesek sem tudják, hogy a kazetta és a
ceruza kompatibilis...