Egy
kis faluban, a templom tornyában
Réz
harang áll, egy szál magában
Hangosan,
vidáman meg-megkondul
Hangjára
az egész falu összetódul
Mindent
ő jelez, reggelt, kezdődik a munka
S
ebédre is ő hív itt a kis falunkban
Megkondul
akkor, mikor mise kezdődik
Vagy
ha a templomban az ifjú pár rejtőzik
Megszólal
akkor is, amikor temetés lesz
De
hangja elcsukló, mély és csöndes
Itt
a falunkban már száz éve áll
Hangjára
gyűlt össze a rengeteg betyár
De
jött a háború, kiadták a parancsot
Katonának
vitték el, messze a harangot
A
kicsiny faluban nem hallottak felőle
Megváltozott
már, ágyú lett belőle
Viharban
az ezred, a menny dörög
A
csendes harang ágyúként dübörög
Lassan
vége a csatának, ő már nem kell
Megint
átformálják, láng lobban fel
A
forró rezet öntik a mintába
Újra
harang lesz, a kis falucskába
Szól,
ha szólni kell, máskor hallgat
Ez
áll rajt: öntötték 1866.