Puha paplan volnék, a te vágyad takarója,
az ágyban ahogy fordulsz, úgy fordul minden jóra,
vérző szíved gyorsan mindig ,nyomot hagyott rajtam,
hideg vízzel kijön az, de hidd el nem akartam,
nem akartam, nem akartam….
Selyem akartam lenni, nem holmi szimpla vászon,
királyfi vagy koldus az,ki fekszik most az ágyon,
forró paplan lennék néked, fűtenélek téged,
nappal hánykolódnék, és hallgatnám mesédet,
hallgatnám mesédet, mesédet….
Paplanná akartam lenni, álmod vigyázója,
az életednek része, s ha éjfélt üt az óra,
én betakarnálak csöndben, szőném a te álmod,
ahogy engem szőttek, így lettem a te vásznad,
a te vásznad, a vásznad…
Mosás után volnék még, mint könnyű nyári zápor,
újból össze vérzel engem, ezért tényleg kár volt,
fehér ágyneműként én mindig vérvörös voltam,
tűrtem a sok mosást, persze tűrtem, de nem szóltam,
nem szóltam,nem szóltam…
Az idők során hamar, én durva ronggyá váltam,
te elfordulva véreztél, fájt ahogy ezt láttam,
üres most az ágyad, féltő karjaid csak várnak,
elhagytalak téged, s én leszek selyem másnak,
selyem másnak, másnak...
