Amikor még csak víziókkal voltunk tele,
hétfő nem, és csak fehéren meg feketénaztán lassan egy generáció bolondult bele,
ott ültünk, és bambultunk, jó adás esetén.
Most meg már mindenki digitális bennszülött,
én is az vagyok, ebben az otromba korban,
majd a gyermeked egyszer elektronikusan üvölt,
akkor kapsz majd a fejedhez, hogy én szóltam.
Mutasd a böngésződ, és megmondom ki vagy,
és azt is, ki lehetnél, ha nyomnál egy esc-et,
egy lány profilja a a kezdőlapod, s néha befagy,
áramszünet esetén már a tested is reszket.
Egyszer olvastál Rousseau-ról egy könyvben,
vagy arról szólt a megosztott videó egy részlet,
Vissza sírjuk a tévét, a szemem már könnyben,
Körbenézek, pixelek, nincs is már természet.