Oldalak

Szemlélet

Hát eltelt egy újabb nyár. Tegnap elkezdődött az egyetem. Reggeli hangulatom semmi. Kávéval a kezemben, csak és kizárólag a túlélésre játszva megyek be a szürke falak közé. Aztán beülök a kedvenc tanárom órájára…

Egy évvel ezelőtt rettegtem tőle. Egy jegyemen kellett volna nála javítanom, de nem vállaltam be. (Végül sikerült javítanom, csak nem általa) Most már tudom, hogy per pillanat a legjobb tanárom, és imádom hallgatni. Érdekes stílusa, történetei, kikacsingatásai a témából olykor-olykor soknak tűnnek, és majdnem minden esetben feleslegesnek. De ha felveszed a ritmust, akkor helyére kerül a legutolsó darab is a kirakósba. Ott helyben nem érteni azt, hogy mit is akar mondani, azonban ha foglalkozol a problémával, otthon, tervezés közben, akkor minden világossá válik.  Ugyanis Ő nem tananyagot tanít!

Tegnap a „mi a piszok?” kérdést vetette elénk, mely kérdés egy cseppet sem illett bele  az addig boncolgatott témába. Egy orvos barátja szerint a piszok, az hasznos dolog, rossz helyen. Hiszen a vörösbor a fehér ingen piszok, de az nem egy rossz dolog, csak a helye nem megfelelő.

Kezdenek kinyílni a csipáim.

Szóba kerülnek különböző autók, és az, hogy csupán a pénztárcánk szabja meg annak a sokszínűségnek a palettáját, amit egy autó plusz felszereltségéből ki lehet hozni. Az emberi természet már csak ilyen, önző. Ez a mondat többször elhagyja főhősünk száját. Majd lassacskán a környezetvédelemre terelődik a szó. Kinek védjük meg a környezetet? Az utókornak. – hangzik az első sorból a válasz. Nem! – szólal meg a tanár úr – Az utókor le van sajnálva, az ember önző, az utókor nem érdekli. No de a saját gyermekei, azok csak érdeklik. A gyermekeink miatt fontos a környezetünk megóvása!


Ezek és ehhez hasonló gondolatok tették vidámmá a napom. Mint már mondottam, nem tananyagot tanít. Szemléletet!