Hát eltelt egy újabb nyár. Tegnap elkezdődött az egyetem.
Reggeli hangulatom semmi. Kávéval a kezemben, csak és kizárólag a túlélésre
játszva megyek be a szürke falak közé. Aztán beülök a kedvenc tanárom órájára…
Egy évvel ezelőtt rettegtem tőle. Egy jegyemen kellett volna
nála javítanom, de nem vállaltam be. (Végül sikerült javítanom, csak nem
általa) Most már tudom, hogy per pillanat a legjobb tanárom, és imádom
hallgatni. Érdekes stílusa, történetei, kikacsingatásai a témából olykor-olykor
soknak tűnnek, és majdnem minden esetben feleslegesnek. De ha felveszed a
ritmust, akkor helyére kerül a legutolsó darab is a kirakósba. Ott helyben nem érteni
azt, hogy mit is akar mondani, azonban ha foglalkozol a problémával, otthon,
tervezés közben, akkor minden világossá válik. Ugyanis Ő nem tananyagot tanít!
Tegnap a „mi a piszok?” kérdést vetette elénk, mely kérdés
egy cseppet sem illett bele az addig
boncolgatott témába. Egy orvos barátja szerint a piszok, az hasznos dolog,
rossz helyen. Hiszen a vörösbor a fehér ingen piszok, de az nem egy rossz
dolog, csak a helye nem megfelelő.
Kezdenek kinyílni a csipáim.
Szóba kerülnek különböző autók, és az, hogy csupán a
pénztárcánk szabja meg annak a sokszínűségnek a palettáját, amit egy autó plusz
felszereltségéből ki lehet hozni. Az emberi természet már csak ilyen, önző. Ez
a mondat többször elhagyja főhősünk száját. Majd lassacskán a környezetvédelemre
terelődik a szó. Kinek védjük meg a környezetet? Az utókornak. – hangzik az
első sorból a válasz. Nem! – szólal meg a tanár úr – Az utókor le van sajnálva,
az ember önző, az utókor nem érdekli. No de a saját gyermekei, azok csak
érdeklik. A gyermekeink miatt fontos a környezetünk megóvása!
Ezek és ehhez hasonló gondolatok tették vidámmá a napom.
Mint már mondottam, nem tananyagot tanít. Szemléletet!