Pest, a hang az éjszakába,
csak még egy utolsó pohár,
és szűkül már a szembogár.
Zárnának már a kocsmába.
Még egy kört az én kontómra,
látom barát, a búd-bajod,
dalolj testvér, fújd csak dalod.
Ezért jöttünk, van még óra.
Sírt a vállon, mondta-mondta.
Elmesélte mi bántotta.
És nyelte a hegy párlatát.
Nő, vagy tán munka? Á dehogy.
Mondjad, mert a türelem fogy.
- Más nála sírta bánatát.
