A mozgólépcső a metrótól felfelé, akár a mennybe vezető út. Angyalok dala keveredik az aluljárók péksüteményeinek bódító illatával. Nem tudom mellettem miért tolakodnak sokan - az örök élet, az úgyis nagyon sokáig tart - nem lesznek sokkal előrébb. Miközben helyet adok nekik, azon gondolkozom, hogy ott - ott nagyon fenn - vajon Szent Péter is lila karszalagot visel-e, és elkéri a jegyeket, bérleteket? Aztán eszembe jutott, hogy nem is lyukasztottam, bérletem meg már jó ideje nincs. Tizenhatezer pótdíj - ennyit csak megér a mennyország. Befizetés hétfőtől péntekig 7 és 20, szombaton 8 és 14 óra között. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. III. parancsolat - „Az Úr napját szenteld meg!” (Kiv 8,20) Más azon gondolkozik a mozgólépcsőn, hogy miért gyorsabb a kapaszkodó mint a lépcső, míg én a purgatóriumhoz hasonlítom. (a válasz: talán azért, mert a kezünkkel vetünk keresztet, a lábunkkal viszont csak taposunk) Felnézek és látom, hogy sokan lefelé mennek, s még többen rohannak. Akkor most van aki a pokolba siet elkárhozni? Különben nem úgy volt, hogy aki elindult felfelé, annak csak idő kérdése és... És felér a szürke hétköznapba? Ugyanis ez itt - és nem csak itt - ez nem a mennyország. Te sem hitted eddig, hogy a BKK utasain múlik majd, ez az egész, hogy akkor ez itt az éden legyen. Most akkor legközelebb lyukasztasz?
