Mottó 1: „Aki nem szavaz NEMmel az hazaáruló!”
Mottó 2: „Mindenki, aki részt vesz ebben a cirkuszban az egy f*sz”
Mottó 2: „Mindenki, aki részt vesz ebben a cirkuszban az egy f*sz”
Nem lehet úgy függetlennek maradni, hogy patikamérlegen ne
mérnéd ki, hogy minden irányba egyformán üss, és ez gáz. Egy ideális világban,
ha egy kérdésben állást foglalsz, attól Te még nem leszel az adott oldal mélyen
hívő pártkatonája, csupán az aktuális kérdésben az ő megoldásuk szimpatikusabb.
Nem kell többet belelátni, mint ami.
A legnagyobb közösségi oldal, ami azért jött létre, hogy az
emberi kommunikációt elősegítse, remek példája annak, hogy mennyire képtelenek
vagyunk kommunikálni, felnőtt, értelmes emberek módjára. (Kicsit ironikus, hogy
Te kedves Olvasó, valószínűleg Te is éppen ezen az oldalon akadtál rá az
írásomra.)
Egy ideje már csak azt látni, hogy ismerősök ismerőseikkel
azon vitatkoznak, hogy mit kell tenni, és mi a jó az embereknek. Az ok,
különféle oldalak politikai töltetű írásai és azok megosztásai. A baj csak az,
hogy ez a vita, igazából nem is vita. A műfaj sajátossága, hogy érvek
segítségével meggyőzzük a partnerünket, saját vélt igazunkról. „A k*rva anyád!”
– azonban egy cseppet sem tűnik észérvnek.
Az adott szituációban észre kellene vennünk, hogy nem az az
ellenség, aki nem akar a határokon belül egyetlen robbantó terroristát sem
látni, és nem is az, aki emberségből befogadna embertársakat. Szerintem mind a
két tábor alapvető emberi értékeket tart szem előtt. Nem akar az ember saját
otthonában rettegni, nem akar saját házában alkalmazkodni, mind ezt amellett,
hogy az emberi értéket szem előtt tartja. Ez szerintem egy olyan közös halmaz,
amit minden magyar ember a sajátjának érezhet. Csupán a megoldási javaslat más.
Ugyanazokat a mondatokat szajkózva nem látni a másik fél igazát az viszont
balgaság.
Amíg megy az önmarcangolás, és a pártok önös érdekből,
dacból, egymást szidják, addig egy gyönge megtört nemzet vagyunk. Nem a
megoldáson, a közös érdekek szem előtt tartásán fáradozunk, hanem az
ellenfeleink sárba tiprásán. Amíg ez így megy, amíg ezt a lokális problémát nem
tudjuk megoldani, addig mit akarunk kezdeni a globális bajokkal?
Egy másik kultúra, más értékrend az, amivel küzd Európa. Biztos
sok ember akad, akinek tényleg csak egy falat kenyér és menedék az, amire
vágyik, sokan akadnak olyanok is, akik hőzöngenek, és nekik semmi sem elég.
Sajnos akadnak olyanok is, akiknek a szélsőséges eszméi hatalmas gondot
jelentenek.
Voltál már úgy nyaralni, hogy lenéztek, mert magyar vagy?
Mert a magyar az lop vagy, mert a magyar az nem törődik semmivel? Kulturáltan
pihenni vágyóként baromi rosszul eshetett az általánosítás.
Nem tudom a megoldást, nem tudok sajnos kiutat mutatni,
azonban egyben biztos vagyok, nem az egymásra ujjal mutogatás a helyes út!
Ezt már szeretem! Végigolvastam, amit írtam, nem a legjobb
írás, de tud szidni miatta mindenki. Reményeim szerint azonban akad olyan is,
aki egyet ért egy picit a gondok forrásával, talán leírja a véleményét. Talán
olyan is akad, aki a másik oldalról reagál rá. Nem vagyunk egymás ellenségei!