Oldalak

Együtt

Mottó 1:  „Aki nem szavaz NEMmel az hazaáruló!”  
Mottó 2:  „Mindenki, aki részt vesz ebben a cirkuszban az egy f*sz”

Nem lehet úgy függetlennek maradni, hogy patikamérlegen ne mérnéd ki, hogy minden irányba egyformán üss, és ez gáz. Egy ideális világban, ha egy kérdésben állást foglalsz, attól Te még nem leszel az adott oldal mélyen hívő pártkatonája, csupán az aktuális kérdésben az ő megoldásuk szimpatikusabb. Nem kell többet belelátni, mint ami.

A legnagyobb közösségi oldal, ami azért jött létre, hogy az emberi kommunikációt elősegítse, remek példája annak, hogy mennyire képtelenek vagyunk kommunikálni, felnőtt, értelmes emberek módjára. (Kicsit ironikus, hogy Te kedves Olvasó, valószínűleg Te is éppen ezen az oldalon akadtál rá az írásomra.)

Egy ideje már csak azt látni, hogy ismerősök ismerőseikkel azon vitatkoznak, hogy mit kell tenni, és mi a jó az embereknek. Az ok, különféle oldalak politikai töltetű írásai és azok megosztásai. A baj csak az, hogy ez a vita, igazából nem is vita. A műfaj sajátossága, hogy érvek segítségével meggyőzzük a partnerünket, saját vélt igazunkról. „A k*rva anyád!” – azonban egy cseppet sem tűnik észérvnek.

Az adott szituációban észre kellene vennünk, hogy nem az az ellenség, aki nem akar a határokon belül egyetlen robbantó terroristát sem látni, és nem is az, aki emberségből befogadna embertársakat. Szerintem mind a két tábor alapvető emberi értékeket tart szem előtt. Nem akar az ember saját otthonában rettegni, nem akar saját házában alkalmazkodni, mind ezt amellett, hogy az emberi értéket szem előtt tartja. Ez szerintem egy olyan közös halmaz, amit minden magyar ember a sajátjának érezhet. Csupán a megoldási javaslat más. Ugyanazokat a mondatokat szajkózva nem látni a másik fél igazát az viszont balgaság.

Amíg megy az önmarcangolás, és a pártok önös érdekből, dacból, egymást szidják, addig egy gyönge megtört nemzet vagyunk. Nem a megoldáson, a közös érdekek szem előtt tartásán fáradozunk, hanem az ellenfeleink sárba tiprásán. Amíg ez így megy, amíg ezt a lokális problémát nem tudjuk megoldani, addig mit akarunk kezdeni a globális bajokkal?

Egy másik kultúra, más értékrend az, amivel küzd Európa. Biztos sok ember akad, akinek tényleg csak egy falat kenyér és menedék az, amire vágyik, sokan akadnak olyanok is, akik hőzöngenek, és nekik semmi sem elég. Sajnos akadnak olyanok is, akiknek a szélsőséges eszméi hatalmas gondot jelentenek.

Voltál már úgy nyaralni, hogy lenéztek, mert magyar vagy? Mert a magyar az lop vagy, mert a magyar az nem törődik semmivel? Kulturáltan pihenni vágyóként baromi rosszul eshetett az általánosítás.

Nem tudom a megoldást, nem tudok sajnos kiutat mutatni, azonban egyben biztos vagyok, nem az egymásra ujjal mutogatás a helyes út!

Ezt már szeretem! Végigolvastam, amit írtam, nem a legjobb írás, de tud szidni miatta mindenki. Reményeim szerint azonban akad olyan is, aki egyet ért egy picit a gondok forrásával, talán leírja a véleményét. Talán olyan is akad, aki a másik oldalról reagál rá. Nem vagyunk egymás ellenségei!