Ki volt írva a szobaajtódra, hogy szabad,
alatta kézzel, gyöngybetűk - téged vártalak.
Ruhák egy fogasra szórva, nyakig érő kacat,
veszed a levegőt - hallom - de nem találtalak.
Nekiálltam rendet rakni, hiszen erre vágytál,
káoszodban kerestelek téged - hát bocsánat.
Megértem, hogy nem segítesz, nem engem vártál,
de akkor miért túrtad fel az én szobámat?
