Amikor közelegnek az ünnepek, és az szeretteink
megajándékozásán törjük a fejünket , felmerül a kérdés, hogy készítsünk vagy
vásároljunk ajándékot. Így a Karácsonyfa lebontása idején már biztosan
megjegyezhetem, idén jól választottam. Ajándékot készítettem a családomnak, a
verseimből egy kötetlen kötetet, egy egyszerű papírdobozba, masnival átkötve. A
közel negyven verset tartalmazó dobozka tartalma igencsak sikert aratott a
családom körében.
Ennyit az adott ünnep varázsából elég is. A fő téma az
ajándék, melyről tudjuk,hogy jobb adni, mint kapni. Az ajándék nem az ünnepek
szükséges velejárója, és nem is egy nagy adag „szeretlek” bankjegyekkel
kimondva. Az ajándék csupán egy kifejező eszköz a szeretetünk kifejezésére.
Mi más fejezné ki igazán érzelmeinket, mint egy olyan
ajándék amely két kezünk munkáját dicséri. Lehet a teljes ajándék vagy csupán
az ajándék mellé egy ajándékkísérő, de akár pár kézzel írt sor is személyes
megnyilvánulás szeretteinknek. A szürke hétköznapokban történő ajándék
készítés, vagy akár vásárlás színt vihet saját, és a megajándékozott fél
életében is, illetve az emberi kapcsolatok mélyítésére is kiválóan alkalmas.
Sajnos nagyon sokan a kreativitás hiányára, vagy a kezük
sutaságára fogják az otthon barkácsolt ajándékok mellőzését, azonban aki kapja,
nem a vonalvezetés dinamikáját veszi figyelemben, mind inkább a készítő saját
határainak feszegetését, s a bele fektetett energiát, és időt. A baj csupán
azzal van ha ez az ajándékozó félben nem tudatosul. Könnyen rémálommá válhat az
ajándékozás öröme, ha átadva magunkat becsmérelve az ajándék hibáira hívjuk fel
a figyelmet. A megajándékozott személy tudja, hogy az ajándék a két kezi
munkánkat dicséri, és számára így tökéletes az ajándék.