Nem kerülgetem most a dolgokat, ne várjatok frappáns
felvezetőt, édesgetést, cirógatást, egyből belevágok a közepébe. Attól felnőtt a felnőtt, hogy tud bocsánatot
kérni. Mi köze a felnőtté válásnak, és az oly nehéz bocsánatkérésnek egymáshoz?
Ennél mi sem bonyolultabb…
Először is egy sokszor tapasztalt észrevételemet osztanám
meg veled, kedves Olvasó. A legtöbb ember sajnos képtelen a bocsánatkérésre,
vagy csupán egy tömény cukormáz ízű édes másolatát képes csak produkálni, az
olyannyira fontos, őszinte bocsánatkérésnek. Legtöbb esetben ez az igen csak
rossz tulajdonság, örökölt, be van programozva a génjeinkben. Van egy jó hírem
azonban azoknak, akik azt veszik észre magukon, hogy ezzel a mutációval élnek.
Ha már bevallják maguknak, hogy képtelenek a bocsánatkérésre, akkor már csak
egy lépés, hogy meg tudják tenni, hiszen tanulható! A bocsánat kérés egyenlő az
őszinteséggel, az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb esetben magunkkal sem
vagyunk őszinték. Akkor másokkal, hogyan legyünk azok?
Ez a kérdés az, ami a kulcsa az egész felnőtté válásnak.
Reálisan látni az élet dolgait,az álomvilágból kilépve őszintének lenni
magunkkal szemben, és ezt reflektálva a körülöttünk élő emberekre.
Nagyon lesarkítva az életünk fázisait, vannak gyermekek és
felnőttek. A fiatal generációk az idősebb, érettebb embertársaikról, szűkebb
értelembe véve a családjukról vesznek példát. Még nem tudják mi a jó és mi a
rossz, s az adott környezet értékrendje határozza meg ezt a későbbiekben. Ezért
van az, hogy az anyuka megdorgálja kisgyermekét, ha valami rosszat csinál,
és finoman bocsánatkérésre kényszeríti,
ezzel alakítva ki a család értékrendjét a gyermeke tudatában.
A felnőtté válás mérföldköve az, hogy saját magunk tudjunk
bocsánatot kérni, noszogatás nélkül. Ez a momentum lefedi a tetteinkért való
felelősség vállalást, az őszinteséget és érett gondolkodásra utal. A hétköznapi
értelemben az a felnőtt aki a saját tetteiért felelősséget vállal. Azonban ugyan olyan gyermeteg az, aki felelősséget vállal tetteiért, de hibáit nem
látja be, és azokból nem képes tanulni.
Mindenki kicsit felnőtté akar válni, azonban fontos táplálni
a bennünk lakozó gyermeket is. Hiszen az a gyermek vágyik az útmutatásra, és a
tanulásra.