Minden este meghalunk,
fakeret mi körbevesz,
ágyban, párnák közt,
e gondolat mi nem ereszt.
Jön a reggel, megszületünk,
fakeret mi körbevesz,
bölcső, párnák közt,
felnövünk és elereszt.
A kettő között álmodunk,
fakeret mi körbevesz,
koporsó, menny és pokol súlya
nyom, így az ember megereszt.
Körforgás az életünk,
nincs keret mi körbevesz,
minden percet meg kell élni,
míg az élet elereszt.
