Ülök ott és nézem őt,
s ő néha-néha visszanéz.
Az órámból kihulló időt,
egy sarokban ellepő penész.
Minden idő, mi elpazarolt,
miben tenni lusta voltam,
naptáramban ócska folt,
mit egy dohos sarokba dobtam.
Az életünk egy antik óra,
állva hagyni, ugyan vétek.
Vigyázva hord,használd jóra
üveglap alatt az egész élet.
