Könnyű zápor hullna ránk
egy csendes nyári alkonyon,
minden csókban meghalnék
és megszületnék ajkadon.
Kapualjban ketten állva
szem a szemmel háború,
szerelem, cseppnyi méz
részegítő mámorú.
Voltál Te és voltam én,
ketten voltunk, s mi lettünk,
két szívdobbanás közt,
egymásba szerettünk.
