Zuhanyzás, fogmosás, vagy csak sétálás. A versek legtöbbször hétköznapi élethelyzetekben születnek, olyan hirtelen, hogy amire a tollat tudok ragadni, már el is szállt a megfelelő szavak sorrendje. Mindenkivel megesik, hogy irodalom órán, hogy a versek áthallásos sorait átírja. Az osztály berkein belül mindenki átesik ezen a "költőségen", van aki kigyógyul belőle, és van akinél megmarad ez a mutáció.
Saját szórakoztatásra szórakosgatás. Alakítsunk át egy verset, amit mindannyian ismerünk, de a szlengekkel teletűzdelt iskolapad költészet helyett kicsit vegyük komolyabbra a figurát.
Íme hát a versrészlet, amelyen keresztül tanultuk meg mindannyian az időmértékes verselést:
Petőfi Sándor
Szeptember végén
(részlet)
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Most pedig eltávolítjuk az összes mássalhangzót, így csak a magánhangzók maradnak, amiket szavak szerint kis csoportokba rendezünk. Az eredmény itt látható:
é ía a öe a ei iáo
é öe a áa a aa eő
e áo aoa a éi iáo
á ó aaá e a éi eő
Ezt követően feltöltjük kedvünkre mássalhangzókkal a magánhangzó rengetegünket, ügyelve arra, a végére kikerekedjen valamiféle egység.
Mivel a kezünk meg van kötve a szavak hosszúsága, illetve az azokban szereplő magánhangzók terén, értelmesebb gondolatmag ültetése nehézkessé válik. Gyakran képekkel kell helyettesíteni a konkrét dolgokat, hiszen azok hangzói nem biztos, hogy megfelelnek az alapunknak.
Az ilyen jellegű írás elgondolkodtat, áthallásokra késztet, asszociációra hajlamossá, ami az élet számos területén előny.
Az elkészült remekbe, de inkább átszabott vers részlet:
Szép címlap a röntgen, csak semmi filmvászon,
és csökken a lárma, az agybaj erős.
Te várod hallottam, de a férfi iszákos
fáj, jót akará, de a férfi legyőz.