A héten fél éves lett a blog. Ki tartja ezt számon? Hát én!
Írhatnék egy világra
szóló bejegyzést, de olyat nem tudok. Minek is? Hiszen egy fél éves
születésnap, akarom mondani bejegyzési dátum mit sem számít, nincs ajándék,
torta, de még pezsgő sincs. A jeles napok, évfordulók arra szolgálnak, hogy a
hétköznapok zajos forgatagában olyan örömteli perceket szerezzenek, melyek
lendületet adnak a szürkébb napokra. Kinek ad lendületet, egy fél éves blog?
Hát nekem!
Ennyi elég is volt az önzésből! Lássuk hát, mit kaptok Ti!
Nem egy képzőművészeti oldalon találhatunk egy blog
fülecskét, ahol az alkotó az alkotás folyamatáról mesél, díj átadókról ad
beszámolót, vagy a családja szabadidős tevékenységeiről kap az olvasó
betekintést. Amolyan műhelytitok-blog.
Nézzük most a mi esetünket. Adott egy blog, és adott vagyok
én (igen, már megint én) aki ezt az egészet működteti. Az igazat megvallva a
blog azt a célt szolgálta, hogy ami munkám máshol nem kap helyet, az ide jön.
Versek, képek, rajzok, minden egy weblapra kerül, és a világhoz való
viszonyomról festek csak itt képet a klaviatúra kattogó ecsetvonásaival.
Megjelent a blog, és olvasni kezdtétek, hát kitettem a verseimet is. Honlap?
Jahm, ennyit erről…
A fél éves Bohóc Napló felületén megjelenik egy új fül, Paint the Lilies felirattal, ahol mindenféle vizuális dolgokat találtok, amik
ugyan csak az én kezem alól kerültek ki. A név választásról annyit, hogy
Shakespeare használta ezt a kifejezést a szépet még szebbé tenni kifejezésére.
Ezzel a gondolattal ér össze az illusztrált képes és a leírt képtelen kis
világom.
Jó szórakozást hozzá! Nagy csodát ne várjatok, ugyan olyan
hobbi csak, mint az írás.