ÉJSZAKA PESTEN I.

Elöljáróban annyit, hogy egy sárga villamos gyorsul felettem,
s nem feledtem még el, az aluljáró mindenre szomjas fiát.
Az ajtók zárulnak, s én a zsebembe zörgő aprót letettem,
hiszen mindannyian Dávidok vagyunk, s kell lét-elem, Góliát.