Az eset két héttel ezelőtt történt Ausztráliában. Egy anya
holtan született gyermekét magához ölelte, a gyermek ekkor levegőért kapott, és
fellélegzett. Az orvosok értetlenül állnak az eset előtt. – olvasom a
legnépszerűbb közösségi oldal egyik
hasábján. Mellette egy nagy kép díszeleg az anyáról és kisfiáról. Két órája
tették ki, és már 1500 körüli lájkot és még ugyanennyi megosztást tud magáénak
a poszt.
A hozzászólások száma sem csekély, több száz van abból is.
Van szkeptikus is ugyan, azonban a legtöbb ember az Isteni jelenlétet véli
felfedezni, azt hiszem őket hívjuk úgy hogy hívők. Én is közéjük tartozom,
hiszek egy felsőbb hatalomba, nevezzük akár Istennek, akár valami, vagy valaki
egészen másnak.
Éppen ettől a felső hatalomtól kaptunk mindent, ha úgy
vesszük azért vagyunk a földön, hogy tanuljunk. Tanulás viszont kérdések nélkül
nincsen. Ez nem hitetlenség, ez csupán a dolgok mögé tekintés. Mindent
megpróbálunk tudományokkal magyarázni, és ahogy egyre több dolog nyer értelmet,
úgy újabb és újabb kérdések merülnek fel, amikre nincs magyarázat. Ezeket a
dolgokra a válasz a hit. Tehát ahhoz hogy előre haladjunk, fel kell tenni
ezeket a kérdéseket, hogy később új kérdéseink születhessenek. Tehát feltétel
nélkül hinni balgaság.
Nem Istenben feltétel nélkül hinni balgaság. Mindenben hinni
kérdések nélkül, az ami a gondot jelenti. Utána jártam hát a történetnek, sok
ellenmondásos dolgot olvastam, egy azonban megegyezett, az eset 5 éve
történt, amennyiben megtörtént. Az Isteni csoda, vagy a természet groteszk
játéka, mindegy hogy nevezzük, az említett cikkben 2 hete történt.
Mindegy, hiszen Isten csodát tett, mindegy hogy hol és
mikor! Csoda történt!
Nem! Nem mindegy! Másfél ezer ember osztotta meg úgy a
cikket, hogy nem járt utána a dolgoknak! Másfél ezer ember hitt vakon! Most csak
egy dátummal bukott meg a történet, azonban legközelebb lehet, hogy máson fog
elcsúszni a mutatvány. És ugyebár ebből élnek a szekták...
Ismétlem, ezek egy hívő ember szavai!