Félig
felnőtt vagyok, de teljesen gyerek.
Amikor egy
gyerek eldönti, hogy a Holdra száll, meg is teszi azt. Vannak álmai és van
képzelőereje. Az űrhajó egy egyszerű kartondoboz, a hold az udvar másik vége.
Ebben különbözünk mi, gyerekek a felnőttektől, és ezért jó, ha minden
felnőttben ott van a gyermek.
Az álmunk
elérésében sokkal rugalmasabbak vagyunk. Elhatározzuk, hogy a Holdra szállunk,
kell hozzá egy nagy henger, ami majd a rakéta testét képezi. Toporzékolunk
érte, meg akár a spenótot is megesszük, ha ez a feltétel ahhoz, hogy egy
műanyag csövet kapjunk. Azonban ha kiderül, hogy csak kartondoboz van,
beletörődünk és azzal szállunk a Holdra. Ha változik a kedvünk, akkor később
házzá formáljuk át vagy autóvá alakítjuk. Mi gyerekek rugalmasak vagyunk, az
álmainkhoz vezető úton mindenből a legjobbat hozzuk ki és ha úgy alakul, akkor
újra tervezzük. Ezért, illetve ezért is szeretnék örök gyerek lenni.
A
következtetést levonva, legyen otthon kartondoboz!
Mert Ti,
felnőttek is használhatjátok. A régi dolgokat bezárni, és az előrelépéshez az
útravalót becsomagolni.