Az MTA Nyelvtudományi Intézete és hasonló profilú elődjei a
Nagyszótárba 1772-től 2000-ig használt, illetve ez idő alatt keletkezett
szavakat gyűjtötte össze. A hatalmas vállalkozáshoz azonban sem anyagi sem
személyi feltételek nem adottak teljes mértékben. „Meleg szeretettel függj a
hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymással válhatatlan dolog; s
ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
(...) de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig
lehetségesig mívelni kötelesség.” – hangzik az idézet Kölcseytől.
Az egyik hírportál írása alapján „meghajolt a tudomány a
deviszont" előtt. Ebben az országban, ahol visszamenőlegesen is változhatnak a
dolgok, szeretném kérni tanáraimat, hogy vizsgálják felül az összes
fogalmazásomat, illetve a az ikes igékkel elszöszmötölt időmet is megtéríteni
szíveskedjenek. Hiszen a riportból kiderült, hogy ezek kezdenek a feledés
homályába merülni.
A szótár összeállítása folyamán nem a népművelő tudat a
mérvadó, a szavak előfordulásait veszik figyelembe, és amennyiben elérik a
kellő számot, bekerülnek a kötetbe. A nyelvet nem lehet egy megadott mederbe
terelni barbár módon, a nyelvet a használói alkotják. A magyar nemzet, legyen
akármilyen elcsépelt is a nemzet szavunk. Éppen ez a remek példa egy szó
elértéktelenedésének. Nemzet, nemzeti. Mást jelentett őseinknek, és mást
nekünk. A kérdés az, hogy a magyar nyelv az unokáinknak mit fog jelenteni.
A nyelv az a nemzet, de a nyelv az a család is. Fontos egy
adott családon belül a nyelv minél jobban történő kihasználása. A nagy
szókinccsel rendelkező család ápolója a nyelvnek. Tagjai nem csupán ezen
örökség részét viszik magukkal egy-egy adott közegbe, hanem az egymás közti
kommunikáció is gördülékenyebbé, árnyaltabbá válik.
A hírportál írásából megtudhatjuk, hogy Ady és Krúdy
kifejezetten szerették a „deviszont” szó használatát. (A szövegszerkesztőm
azonban konokul most is aláhúzással jutalmazta a nyelvünk ellen vétett
merényletemet.) A nyelv dinamikusan változik, a mai rohanó világunkban miért
éppen a nyelv lenne a kivétel a változások terén. Született egy új, elfogadott
szó, és keletkezik még rengeteg, deviszont a másik oldalról szegényedik a
nyelvünk.
Nem elég csupán pár jövevényszót elfogadnunk, nem elég új
szavakat alkotnunk, elfogadnunk. A már meglévő szavainkat is használni kell,
művelni vagyunk kötelesek a nyelvünket, hogy unokáink adhassuk örökül. Ne legyen
elég az internetes szleng élőszóban, ne legyen elég a jól bejáratott klisé. Légy eredeti, beszélj magyarul!