Kocsis

Mint kiskocsit, húzom magam után

a hatalmas ládádat bánat.

S merre halad a keserű karaván

Őszre festi a nyári tájat.

Majd tél jő, a kötél megfagy,

Aztán egyszer elszakad.

Láda fája rügybe tör ki,

Virágot bont, és a tél elmarad.