Egyedül

Nippek. Egy balerina és egy pásztor.

Egymásra találtak egy őszi délután,
Jó lenne csak ott ücsörögni párszor,

Csendben, a szobádban Dél-Budán.

Egy Pilinszky összes, és egy Radnóti 
Felcsapva hever az ébenfa asztalon,
A mama kiállt a konyhából, aggódik,
A neved hallom, simogat, én hagyom.

Az út túloldalán állok - nem is láttalak -

Vígan borult rám az eperfa árnya,

Életed az ablakon át lesem bágyatag,

S ekkor vidáman beléptél a szobádba.

Attól fogva már nem érdekelt semmi,

Se a kötet, sem a szürke kép a falon.

Éreztem most jó volna egynek lenni,

De valójában rám sem nézel nagyon.

Pedig jó a kéznek, ha nincsen egyedül...