Nem vagyok az az ember, aki vadidegen embereket fotózgat az utcán, főleg nem hajléktalanokat. Olyan sem vagyok, aki egy olyan könyvet reklámozna, amit még nem is olvasott. Szóval Kedves Olvasó, kénytelen leszel hinni a számomra is hihetetlen élménybeszámolómnak.
Pesten töltöm még egy kis ideig a mindennapjaimat, de azért az otthoni koszt az hiányzik. Tegnap érkezett is hozzám egy "kisebb" szeretetcsomag, amiért a Petőfi hídnál várakoztam a buszra. Már a villamostól láttam egy hajléktalant, két hatalmas szatyorral aki - abból a szögből nézve - könnyített magán a buszmegálló falánál.
Közelebb érve megláttam, hogy nem erről van szó, csupán elgondolkozva nézi a táblán lévő reklámot, egészen pontosan az egyik legnagyobb kiadó könyvajánlóját. Ez azért már szívmelengető érzés.
Aztán elindult, hátrahagyva a következő plakátot:
