Bús, borús felhők az égen,
Mikor látom az eget
Újra, mint régen, kéken
S mikor ragyog a nap,
Sugarait ontva
Mikor új erőre kap?
De a sugarak belefáradtak,
Csak egy maradt,
De az dacol, akár a had.
Olyan, mint a magyar, árva
S egyedül áll
Jobb sorsra várva
S egyszer csak kisüt a nap,
A bús felhők közül
S a magyar is erőre kap
Nem lesz többé árva
S megtiport
S nem lesz bilincsbe zárva
Ahogy a többi sugár
Visszaszáll, úgy jön vissza
A négy elszakított táj
S ez nem kavar majd, hatalmas port
Mert a miénk lesz,
Mert a miénk volt!