Egy ország akkor működőképes, ha
a politikusok és a nép együttműködik. A nép azért van, hogy olyan politikusokat
válasszon, akik tudják az érdekeiket képviselni, a politikusok pedig azért,
hogy a nép akaratát szem előtt tartsák. Ha szem előtt tartják az ország
érdekeit, akkor olyan dolgokhoz jutnak, amikhez átlagemberként nem. Egy jól
működő országban is lehetnek a politikusok szentek, maguk felé hajló kézzel, és
az emberek is megcsinálják a saját turpisságaikat, de attól még működhet jól az
ország, ha együttműködnek.
Mi van akkor, ha a politikusok,
csak a saját érdekeiket és igazukat hajtogatják? Mi van akkor, ha képtelenek
szembenézni a hibájukkal, és kimondani, igen, hibáztunk? Minél jobban, és minél
több dologhoz ragaszkodnak, a nép annál több dologban fogja őket hibáztatni. Sokszor
már olyanért is, ami csak egy cseppnyi víz az óceánban. Remélve azt, hogy
legalább ezeket az apró dolgokat beismeri a vezetőség. De azok nem fogják, és a
folyamat csak generálja magát.
Mit lehet tenni egy országban,
ahol a népszavazás, ami párbeszéd a politikusok és a nép között, csupán egy
látszat, egy formalitás? Mit lehet tenni, ha minden megnyugtatás, csupán egy
propaganda, hogy lesz ez jobb is, holott tudják, hogy nem lehet jobb, hiszen
csak a néptől várják a megoldást, miközben ők semmit sem tesznek? Mi van egy
olyan országban, ahol csak a vezetőségnek lehet igaza, elvárják a néptől, hogy
bólogassanak, és szolgálják őket, úgy, hogy az emberek véleménye nem is érdekli
őket? Ezt úgy hívják, hogy diktatúra.
Három dolgot tehetsz ellene.
Beállsz a sorba, feladod a saját véleményed, agymosott leszel. A második az, hogy
elhagyod a szülőfölded. (Akinek olyat ad a szülőföldje, ami érték a számára, az
képtelen megtenni.) A harmadik pedig, hogy lázadsz, és küzdesz az elnyomás
ellen.
Lehetsz a diktatúra pártján is.
Akkor a Te oldaladra kerülnek azok is, akik csak fejet hajtottak a hatalom
előtt. Egy ilyen vezetőségnek folyamatos megerősítés kell. Ebből a csoportból
kérdeznek meg embereket, mert ebben a csoportban meg fogják kapni. Aki csak
bólogat, az gyenge egy hatalom fenntartásához. Aki pedig erős, és hisz a
rendszerben, előbb vagy utóbb lesznek neki is eltérő gondolatai. A történelem
biztosan igazolja, hogy egy diktatúra károkat okoz az országnak, illetve azt,
hogy előbb vagy utóbb a saját vezérkar fejei is hullnak, mert nem tud bízni a
vezető bennük.
Vezetőként, ha bizalmat szavaz
Neked a nép, és megbízok benned, akkor Neked is meg kell bíznod a népben. Ha
nem fordítasz figyelmet arra a népre, aki Téged felemelt, akkor le fognak
taszítani onnét ahol vagy. Az emberek, ha nincs hatalmuk küzdeni fognak, és
forradalom lesz, ahol jó emberek nemes célokért, akár rossz dolgokat is
tesznek.
A cél egy olyan ország, ahol a
népnek van hatalma, és a politikusnak is van tekintélye, ezzel segítve az előre
haladást, és így mindenki boldog. Aki csak a saját igazát hajtogatja, és azt
akarja, hogy minden vágya teljesüljön, az sosem lesz elégedett és boldog. Mindig
lesz egy újabb nap, egy újabb vágy, és minden nem teljesülhet. Ha képes a
politikus nyitni az emberek felé széles körben, azzal nem csak a népen segít,
hanem magán is. Mert a nép tisztelni fogja, és magasztalni, ezáltal nagyon sok
álma teljesülhet, bizonyos keretek között. A többit az a boldogság fogja
feltölteni, azzal az energiával, amit a néptől kap. Mert akkor törődnek Veled
az emberek, ha Te is törődsz velük. Amit adsz nekik, azt fogod Te is
visszakapni. A boldogság nem az, hogy mindened megvan, hanem az is, hogy amid
nincs azt képes vagy elengedni. Azt is jelenti, hogy tudsz elnézést kérni a
hibáidért, és amit ezért kapsz a néptől, az boldoggá tesz. Ilyen egy jól működő
ország. Egy ilyen világban könnyebb a kisebb hibák felett szemet hunyni
mindenki részéről.
Bocsánat kedves Olvasó, hogy az
idődet rabolom, de kérlek, olvasd el még egyszer amit írtam. Most már abban a
tudatban, hogy semmilyen politikáról nincs benne szó. Ez egy szerelmi történet. Az én szerelmi történetem...