Pokol ez a város,
pokol minden szeglete.
Mint az ördög úgy kísértesz,
minden veled van tele.
A hangodat zúgja a villamos,
illatod hordja a kavargó szél,
arcodként néz rám a ház,
érintésed hulló falevél.
Húgyszag kering a metróba,
a villamos csak zörög,
érintésed ember lökdösődés,
omló vakolat a hátam mögött.
Budapest pokol, de nem az én poklom.