Szeretném ha egyszer széthullana az életem.
Egy ronggyá olvasott könyvként a kezedben.
- ezt már olvashattátok, a blogomon,
vagy a verses kötetem legelső oldalán.
Kellett valami nyitó gondolat, olyan
ami rólam szól, amolyan ars poetica.
Odaadtam neked egy példányt, és
még aznap küldtél egy képet, szétesett.
Sok ismerős és ismeretlen lapozta azt,
de senki nem számolt be hasonlóról.
Hát tessék Dávid, megkaptad! Széthullott.
Csak úgy értelmetlenül. Belegondolva,
talán nem vagy elég erős a gyengédséghez.
Széthullott, pedig nem olvastad ronggyá.
Hiszen az olvassa csak, akit érdekel,
mi van odabenn. Neked csak borító.