Hogyha a szívem, rózsa volna,
s te meglocsolnád lelkemet,
az én szirmom, neked nyílna,
ékesítném kertedet.
Növesztenék, selyem tüskét,
s beszívnám a permetet,
féreg rágja, levelem csücskét,
s te rám öntenél mérgeket.
Kivágtad a rózsabokrom,
nem hozhatok szirmokat.
azt vártad, hogy rád ragyogjon.
de ha nem gondozod, elrohad.
