Avagy egyik
kutya, másik egy híján 20.
Érdekesen
indult az utam a fővárosba. Hétköznapról van szó, tehát a buszmegálló
zsúfolásig telve a ki és beérkező buszok kavalkádjától. Ezt a csodálatos képet
színesíti a 30 centis hó, illetve az égből hulló ónos eső. Buszok jönnek,
mennek, a Budapestre igyekvő emberek gyűlnek, de a mi buszunk sehol. Indulás
előtt 5 perccel begördül a körülbelül ötven személyes jármű, a közel hetven
átfagyott várakozó elé. Megindul a szokásos osztozkodás, ki hol száll le, és ki
hova teszi a csomagját. A sofőr szólítja az elővételeseket, akik nagy buzgón
előre sietnek. Illetve csak sietnének, hiszen egy amerikai futballistákat
megszégyenítő fal áll előttük. A nagydarab
idős nőknek van egy olyan szokásuk, hogy mindenhol, mindig elsők akarnak lenni.
Na ebben az esetben volt belőlük egypár. Semmi bajom a nagyobb darabokkal,
sem a korosabb emberekkel, a nőkkel meg
végképpen semmi. A bunkósággal viszont annál kevésbé vagyok jóban. A sofőr is
kezd besokallni, egyre ingerültebben hívja az elővételi jegyeseket, illetve a
jeggyel rendelkezők hívásával tartja vissza a befelé áramló hölgyeket.
Az
elővételesek beengedése után megindul az asszonyok hada, Egy esernyővel
rendelkező hölgyemény telefonja megcsörren, és a hangosbemondót elnyomva az
utazóközönség elé tárja magánéletét. Hangot ad gyűlöletének városunk iránt,
majd a vonal másik végén szóhoz nem jutó féllel közli, ő nem bír itt maradni egy
órát sem. Ez az egész történet felhúzott esernyővel, félig a busz első
lépcsőfokán zajlott. A Pesti busz sajátossága, hogy az autó pályáig több faluban
is megáll, így az utasok egy jelentős rész csupán pár kilométert utazik. Ezen
utasok egy csoportja felszólítja a csöppet sem szimpatikus „szappanopera
hősünket” , hogy húzza le az esernyőjét, és szálljon már fel. A kisebbségi
tagokból álló társaság szlenggel díszített mondatai nem várt hatást keltenek. „Mért
áll meg minden cigány-faluban ez a rohadt busz?” – mondja a nő..A felbőszült társaság „lerúgom a vesédet, kitépem a hajadat” kifejezések és válogatott
káromkodások kombinációival vágnak vissza. A buszon folytatódik a szóváltás,
amely azonban hála Istennek tetlegességig nem fajul. A nő megjegyzi, hogy ezzel
bizonyítványt állítottak ki magukról. Higgye el, ön is….
Egy apuka
hatalmas esernyőt tartva saját és lánya feje fölött, többször fejbe vágott vele,
majd bocsánatot kért. Miért nem figyelt jobban? Ez nagy fejtörést okozott!
Előttem egy
srác szállt fel, hatalmas hangszertáskával. A majdnem teljesen üres csomagtérbe
nem tette be, a sofőr nagy bánatára. Ezelőtt egy teljes zenekarral jött, és
mindenki felhozta a hangszerét. – osztotta meg velem a sofőr, majd hozzá tette
a vállamon átvetett laptop táskát meglátva – te is zenész vagy? Ezek után????
Igen,
zongorista!